Kedves, ünnepi hangulatú apróság esett meg ma délelőtt a kolléganőmmel. Elindult a postára két csomaggal, benne karácsonyi meglepetések távol élő barátoknak, szépen, gondosan csomagolva, hadd legyen ott a "messziben" is öröm. Szűkös a költségvetés persze így karácsony táján, de azért egy kis meglepetésre itt, egy kis figyelmességre ott megpróbál ilyenkor szinte mindenki áldozni.
A művelethez Zsuzsi magához vett 3.000 Ft-ot, annál többe csak nem kerül a manőver, nem olyan nagyok a csomagok... A posta pár száz méter a munkahelytől, így táskát nem vitt, csak egy szatyorban a küldeményeket, meg a kezében a két darab összehajtott papírpénzt. Aztán félúton arra jutott, minek is szorongassa a pénzt, a kabátja zsebébe gyűrte. Mint kiderült a postán, 3 perccel később, nem volt túl ügyes, kiesett a pénz út közben.
A történet elég hétköznapi, természetesen senki nem szólt utána, hogy "Kedves kisasszony, el tetszett ejteni valamit!" Ez még nem is lenne olyan hihetetlen, elvégre bőven van rá esély, hogy épp olyasvalaki sétáljon mögötte, aki nem olyan becsületes, mint amilyen lehetne, és lelkifurdalás nélkül felkapja az elszórt pénzt. A "bibi" csak az, hogy azon a rövid kis úton, amin Zsuzsi végighaladt, a belváros kellős közepén, ilyentájt mindig nagy a forgalom, nagyon sokan járnak. Tehát nem csak egy "figyelmes" ember kellett ahhoz, hogy az események ilyenformán alakuljanak, aki felveszi a pénzt, hanem mögötte még vagy hat, aki mindezt végignézi, Zsuzsival szemben haladva újabb hat, aki szintén jól látja, mi történik, valamint az út másik oldalán még nagyjából ugyanennyi, aki legalább annyit lát ilyen távolságról is, hogy valaki elejt valamit, más meg felveszi és elteszi.
Nem "olyan nagy pénz" 3.000 Ft. Valószínűleg nem is ez Zsuzsi életének legsötétebb pillanata már most sem, és biztosan lesz még sok ennél sokkal nehezebb is. Nem ebbe fog tönkremenni.
Annyi történt, hogy míg ha visszakapta volna ezt a "kis pénzt", egy kis zsörtölődéssel elintézné a dolgot, hogy igazán figyelhetne jobban, mit hová tesz, és gondolhatna hálával arra, aki segített neki, így meg pocsékul érzi magát és egyéb problémái mellett még ez a veszteség is bosszantja, valamint az anyukája a már meglévő karácsonyi ajándék mellé nem kapja meg azt a plusz egy apróságot, amin Zsuzsi tegnap óta töprengett, hogy megvegye-e még.
Szóval nem dőlt össze a világ.
De legalább így advent idején olyan jól tudna esni EGY olyan ember, akinek nem az az első gondolata, hogy elteszem, ami nem az enyém, illetve nem nézek oda, nem az én dolgom...
Mindenesetre boldog ünnepeket a kedves, becsületes megtalálónak. Kívánom, fordítsa jó célra a hatalmas összeget, amivel ma gazdagodott, hozzon neki sok örömet, és kellemes karácsonyt azoknak is, akik látták az illető "megtollasodását", de nem akartak ott és akkor gratulálni hozzá, nem akarták Zsuzsival is megosztani az információt, milyen szerencsés utca ez, itt pénzt lehet találni az utcán... Boldog karácsonyt mindannyiuknak, hasonló örömöket, hasonló kedvességet másoktól!
forrás: http://olvasoszoba.yolasite.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése