2011. december 9., péntek

Gyerekszemmel

Barátom kifogyhatatlan tárháza a nevettető tévedéseknek és ballépéseknek. Már csöppke korában is bőven szolgált feljegyzésre méltó anekdotákkal.
Kedvencem hároméves korából való, amikor is szülei úgy határoztak, ideje, hogy az érdeklődő gyermek megismerkedjék a cirkusz világával. Összegyűlt hát az egész család, papa, mama, nagynéni, unokaöccsök, és mind elmentek a Fővárosi Nagycirkuszba. Volt ott bohóc, vagy egy tucat, elefánt és tigris, akrobaták, tűz- és kardnyelők, táncoló pudlikutyák és számoló majmok, minden, amitől egy gyereknek elakadhat a szava. A rokonok böködték is egymást, elégedetten, izgatottan, gondolták, most aztán ellátták a kisfiút élménnyel egy időre. Aztán, bármilyen csodás is volt, ennek az estének is vége lett, és a család hazatért. A fiúcska szótlanul ücsörgött a kocsi hátsó ülésén, töprengett. Szülei megkérdezték, jól érezte-e magát. Ő megfontoltan bólintott. De ez a reakció kevésnek tűnt, így az ősök tovább puhatolództak. Megérdeklődték, mi tetszett a legjobban. Mire ő csillogó szemmel, pillanatnyi gondolkodás nélkül kivágta:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése