Illetékesség hiányában

Április közepén tartalmas nap köszöntött a közterület-fenntartókra. Kora reggel máris megérkezett az a telefon, amely rögvest meggyőzte mindazokat, akik kapcsolatba kerültek az üggyel, hogy bizony jobban meg kellett volna gondolni annak idején az állásválasztást.

Petra a kávéját fújogatta még, amikor megcsörrent a telefon. Kedvetlenül nyomta le a gombot, miközben megigazította a fején a kényelmetlen mikorfon-hámot. Begyakorolt, munkaköri udvariassággal fordult a vonal másik végén rá várakozó ügyfél felé.

- Hát kérem szépen jó lenne, ha végre valaki tenne valamit, mer’ ez így nem mehet tovább! – kezdte elegáns in medias res stílusban a mondandóját az érdes, idősebb női hang.

- Üdvözlem, hölgyem, miben segíthetünk? Elárulná kérem a nevét és a címét?

- Elárulok én mindent, aranyom, csak intézkedjenek már!

- Mindent megteszünk, asszonyom…

- Majd hiszem, ha látom! Egyébként Várhegyiné vagyok, nyugodtan szólítson Rózsikának, mer’ mindenki így hív amúgy is. A Dorottya utcában lakom, a hatos számba’. És jó lenne, ha még máma kijönnének ide a Dorottyába, mer’ itt nem akármi van ám!

- Mi a konkrét probléma, ha megkérdezhetem, asszonyom?

- Az a probléma, hogy még mindig nincsenek itt, az! Azonnal jöjjenek ki, mer’ a Dorottya 119-ben lévő kutat ellenőrizni kell.

- Értem. És elárulná, hogy mire gyanakszik, illetve milyen gondról van tudomása a kúttal kapcsolatban?

- Mondom, a Dorottya 119-be jöjjenek, és nézzék meg azt a kutat, mer’ benne van a gonosz.

Petra szája veszélyesen megrándult. Azért persze fegyelmezte magát, a hosszas rutin megvédte attól, hogy hangosan a mikrofonba nyerítsen. De a döbbenetén azért nem tudott egészen úrrá lenni.

- Ne haragudjon, asszonyom, megismételné?

- Mit ismételgessek? Mondom, hogy benne van a gonosz a kútba’!

- Aha. Igen, értem, asszonyom, a panaszt rögzítettem – talált magára Petra. – Munkatársaink hamarosan beütemezik a feladatot, lehetőség szerint még a mai napon. Az eredményről írásban értesítjük tíz munkanapon belül, vagy érdeklődhet ugyanezen a számon.

Miután letette a telefont, Petra még nézte egy darabig a kitöltött adatlapot, aztán elnevette magát végre. Utána megitta a kávéját, és még mindig a fejét csóválva továbbította a panaszt a főnökség felé.

Dél körül – több másikkal együtt – az vissza is érkezett hozzájuk, rajta egy hivatalos láttamozás, és egy ceruzás megjegyzés a lap sarkán: „Laci, Tibi, vigyetek létrát!”

Laci és Tibi vitt is, valóban még aznap. Este pedig, a munkaidő vége előtt pár perccel, vigyorogva adták le a jelentésüket, amelyből egy példányt Petra elé is letettek, hadd örüljön ő is. A lapon ez állt:

„A panaszt kivizsgáltuk. A Dorottya utca 119-es szám nem található, minthogy az utca számozása 110-ig tart. E mellett a nevezett utcában egyetlen kút sem található. Ennek megfelelően ki kell jelentenünk: mivel mi közterület-fenntartást végzünk, a gonosz pedig a jelek szerint magánterületen tartózkodik, sajnálatos módon illetékesség hiányában nem áll módunkban elűzni.”

forrás: http://olvasoszoba.yolasite.com/